Egy csipet kenyér

Szombaton voltunk disznóvágáson a családdal. Mivel minden évben főként én vagyok a gyerekeimmel, ezért nem tudok igazán nagy segítséget nyújtani a vágáson. Idén úgy döntöttem, nagyobb hasznomat veszik, ha kenyeret sütök. Limaránál kinéztem egy kenyérreceptet, a gond csak az volt, hogy se kacsasütő jénaim, se sütőzacskóm, se sütőformám nem volt. Nem estem kétségbe, megkérdeztem egy kenyérsütésben tapasztalt kollégámat, hogyan tudom mindezeket kiváltani. Jénai helyett sima tepsi lett, ami alá betettem egy másikat, amibe öntöttem vizet, a sütőforma, - amiben keleszteni kellet volna - pedig egy tiszta, belisztezett konyharuha volt. Már szerdán elkészítettem az öregtésztát, gyönyörű lett! Szombat reggel elkezdtem a dagasztást, kelesztést, formázást. Reggel 7-től délután 2-ig sütöttem meg életem első három kenyerét. : ) Mert ugye egy kenyér kevés lett volna 11 embernek Tapasztalat, és gondolkodás híján egyszerre kelesztettem, viszont egyesével sütöttem a kenyereket. Ennek az lett az eredménye, hogy az első kenyerem szép, a másik kettő meg egyre randább lett, mivel a sütési idő alatt túlkeltek szegények. De az ízük… isteni volt! Közük nincs a házilag készített kenyereknek a boltihoz! Másnap is nagyon jó állagú és ízű volt. Nem tudom azt mondani, hogy olyan, mint a reggel sütött, de délután elfogyasztott boltinak, mert az is rosszabb, mint a házi másnapos kenyér. Ennyi bókot még életemben nem kaptam, mint amennyit most a kenyereim miatt : )

"Enyhén" túlkelt harmadik kenyerem.

És a már kisűlt, nem túl szép második.