2011. július 15., péntek

Kényszerűségből újjászületés


Az a helyzet, hogy munkanélküli lettem. Nem vagyok (még) elkeseredve (kivéve, ha éppen igen :)), de azért készülök a rosszabb napokra. Csak úgy, elővigyázatosságból. Mivel igyekszem mostanában tényleg csak a leg szükségesebbeket megvásárolni, a maradék pénzt pedig félretenni, van, hogy gondolkodnom kell a leg költséghatékonyabb megoldásokon is. Mivel Kököjszimnek alig egy-két ujjatlan pólója van a szekrényben valahogy újakra kellett volna szert tennem. Anno örököltünk egy halom trikót, de azokba csak nem járathatom az utcán a gyereket! Ezért kitaláltam, hogy veszek ruhafestéket és megoldom házilag a dolgot. Persze, ha már Kököjszinek lesz új ruhája, akkor majd Bobojszának is kell… és természetesen nekem is akad olyan ruhám a szekrényben, amit szívesen felújítanék :)
Tehát összeszedtem a normálisabb trikókat, pólókat és a beszereztem a hozzávalókat. Mindössze 1050 Ft-ot költöttem a kreatív boltban festékre és rávasalható kövekre. Ha jól számolom, akkor lett
*Kököjnek 6 db. „új” ujjatlan pólója (előléptettem a trikókat :))
*Bobojnak 4, nekem pedig 2 új felsőnk.
Szerintem egészen jól kijöttünk anyagilag … is :)
Nézzétek:








Legkedvencebb Pinnangóm :)

Jó játék! :)


Timi, itt is köszönöm, hogy játszani hívtál!


















Tehát a játék menete a következő:
„Gyűjtsük össze gyermekkorunk kedves ételeit, sütijeit blogunkon! Bizonyára mindenkinek vannak kedvencei, melyekhez akár kedves történetek is fűződnek. Emellett persze akadnak olyan ételek is, amiket valamiért nagyon nem kedveltünk. A számot tekintve nincs szabály, mindenki annyi ételt sorol fel, amennyihez kedve van. Így jobban megismerhetjük egymás ízvilágát és egy kicsit nosztalgiázhatunk is.
Egy bloggernek 5 másikat kell meghívnia a játékra! (Szerintem nem dől össze a világ, ha ettől eltérünk:) )”

Enyim emlékeim:
  1. Friss vajaskifli (kemény teavaj, puha kifli :) Nagyink készítette reggelire, ha unokatesómmal éppen ott nyaraltunk)
  2. Még mindig Nagyi :) …útravalónak csomagolt nekünk rántottás szendvicset, azt imádtam!
  3. Tejleves (Dédi megtanított rá, hogyan kell elkészíteni. Kb. 7-8 éves lehettem)
  4. Ha már Dédi, akkor sorolom a finomságait:
    1. Almás pite
    2. Piskóta
    3. Sós rúd
    4. Házi tészták, amiket nyersen, száraz, vagy épp félszáraz állapotában lopkodtam :)
    5. Hangulatában és ízeiben is utánozhatatlan családi össznépi karácsonyi ebédek. (Nagyon hiányoznak)

Végül, akik emlékeit szívesen olvasnám, ezért játékra hívom Őket:
  1. Marlen
  2. Vera 
  3. (a többieket elhappolták előlem... )

2011. június 18., szombat

Nemezelt levendulazsák

 Ha jól emlékszem ez az első tárgy amit magamnak nemezeltem. Persze csak azért, hogy kiderítsem működik-e az elképzelésem :)

Nem voltam biztos benne, hogy ha belenemezelem a szárított levendulavirágokat, akkor azok túlélik, pedig de. Ez nem olyan színes, mint az előző játék és talán nem is mutat olyan jól, viszont nagyon jó a tapintása :)
Természetesen ismét sokat tanultam. Látom a hibáimat és kedvet kaptam további kísérletezgetésre is. Ja, és most először próbáltam ki, hogy egy anyagdarabkát és díszítésül csiprkét is gyúrok a gyapjúba.

Jöjjenek a képek:


Itt egy negyed órányi simítás után megforgítottam és ráhajtottam a széleket

ilyen lett

Mosás előtt

Mosás után. (Érdemes megfigyelni mennyit ment össze)


A virágok között látszik a puha anyag